Hírek

Apám ablakából az ég

 

 

Közel egy éve debütált a Magyar Állami Népi Együttes Apám ablakából az ég című darabja, ami azóta számos előadást megélt ország szerte, és most november 16-án Vácra érkezik a Madách Imre Művelődési Központba.

„Nem a hús és vér, hanem a szív tesz bennünket apává és fiúvá”

Schiller

A darab zenéjének és koncepciójának megálmodója Kelemen László (Hagyományok Háza főigazgatója) felkérésére az egyik legnépszerűbb alternatív énekes-zeneszerző Szabó Balázs (Szabó Balázs Bandája), aki nem csak szerzője, de rendezője is a műnek.

Az előadás kulisszái mögé pillantunk be Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője segítségével.

Hogyan állt össze egy kerek egész produkcióvá ez a gyönyörű apa-fia történet?

Néhány évvel ezelőtt Hajnali hold címmel édesanyám emléke előtt adóztam egy műsorral a Magyar Állami Népi Együttesben. Az előadás azonban igyekezett túllépni az én személyes érintettségemen, és a mindenkori anyákról, a nőkről kívánt szólni. Amikor meghallottam Szabó Balázs Apám és a vadludak című dalát, mélyen felkavart, hiszen édesapámat nem sokkal azelőtt veszítettem el.

Tehát az Apám ablakából az ég című előadás esetében is a megélt életünk volt a legmeghatározóbb, amit természetesen gazdagítottak a zenei, irodalmi, vagy akár filmes élményeink.

Milyen volt a közös munka Szabó Balázzsal?

Rendkívül inspiráló. Balázs gondolkodó ember, akinek komoly színházi vénája van, bábrendezést is tanult. Az előzetes szinopszist is ő készítette, amit aztán koreográfus társaimmal „lefordítottunk” táncszínházi nyelvezetre. A próbateremben is harmonikus volt a munka, pedig az sok esetben konfrontatív helyszínné tud válni. Nem ragaszkodott makacsul a zenei elképzeléseihez, megértette a tánc szimbolikus jelentésmechanizmusát.

A zene és a tánc mellett sokféle színpadi és hétköznapi eszköz segítségével bontakozik ki a történet: a bábszínház, a film és az élőszó is komoly szerepet kap.

Az előadás komplex színház, ahol a műfajok (zene, tánc, bábművészet, próza, film) egymásra épülve, egymást támogatva segítik a nézőt a megértésében, az azonosulásban, a végső katarzis elérésében. Hitem szerint egy XXI. századi táncszínház nem is lehet más, hiszen csak az impulzusok ilyen sokrétűsége képes egyrészt korszerű és mai lenni, másrészt ezt a bonyolult érzelmekkel szabdalt témát érzékletesen a nézőkhöz eljuttatni.

Hogyan születtek meg a koreográfiák az egyes jelenetekhez? Mennyire volt kihívás ez ebben a sokszínű környezetben?

Az Állami Népi Együttes produkcióiban korszerű táncszínházként jeleníti meg a hagyományos népi kultúrát. Így Szabó Balázs népzenei jegyeket mutató muzsikájával könnyen tudtunk azonosulni. Minden jelenet tartalmát előzetesen egyeztettük. Sok esetben a kiváló dalszövegek is segítették a mozdulatok komponálását. A sokszínű környezet az esetek többségében segít a koreográfusnak, hiszen a táncnak így nem kell olyan feladatokat is magára vennie, amelyek az én felfogásom szerint idegenek tőle. A báb pedig csodálatos színházi eszköz. Majdnem ember, valóságos és szimbolikus átváltozásokra képes. Számomra az előadás talán legmegrendítőbb pillanata a fiú (a báb) búcsúja az apjától.

A népzene és néptánc elemei, motívumai hogyan formálták meg az előadást?

A népzene és a néptánc is – modern szóval – kommunikációs eszköz, melynek segítségével gondolatokat tudunk közvetíteni. Ha a néptáncról lehántjuk a „népi” felszínt, csodálatos és kifejező mozdulatokhoz jutunk, amelyek szinte minden téma kifejezésére alkalmasak. Így volt ez az Apám ablakából esetében is. Ennek a mérhetetlen mozdulatgazdagságnak a segítségével tudtunk könnyeden és játékosan, szerelmesen vagy elhagyatottan, drámaian vagy éppen életigenlően beszélni a saját édesapánkról, és a mindenkori, az örök apákról.

Kiss-Vas Gabriella

Vác, 2017. október 12.