Az idősek világnapja alkalmából, a szépkorúak előtt tisztelegve, megidézzük 1966-ot és az azt követő esztendőket, amikor szinte az egész ország a televízió képernyője előtt ülve drukkolt kedvenc énekesének. Interjú Sárkány Erikával, a Fedák Sári Színház marketingvezetőjével a Volt egyszer egy táncdalfesztivál című produkcióról, melyet szeptember 30-án láthat a közönség a Madách Imre Művelődési Központban.

1. Mikor kezdték játszani az előadást?
2. február 27-én és 28-án láthatták először a nézők a produkciót, a covid járvány miatt on-line koncert formájában. 1966-ban kezdődött a Táncdalfesztiválok sorozata, ezekből készült egy különleges összeállítás.
3. Mi volt az apropó, amely életre hívta?

Idézem színházunk, a Fedák Sári Színház igazgatójának, Sárkány Krisztiánnak gondolatait: „Tavaly 55 éve volt az első Táncdalfesztivál, kerek évszám. Akkor is a tévé képernyőkön ment, és mi ugyanúgy színházból közvetítettük, mint ők akkor az Erkel Színházból. Nagyon nehéz volt összeválogatni a dalokat, mert a kottaanyag nehezen fellelhető, nehéz beszerezni.”

3. Hány előadást láthatott eddig a közönség?

Az on-line koncert után, amikor végre újra kinyithattuk a színházat, Budapesten még három további alkalommal tűztük műsorra, melyeken meghívott előadóként szerepelt László Attila és a régi szép idők emlékére Zalatnay Sarolta is. De turnéztunk is vele, felléptünk többek között Dunaharasztin a Laffert Kúria szabadtéri színpadán, Alsónémediben, Pakson, Tabon, Emődön a Művelődési Házban.

4. Milyenek a visszajelzések, szeretik a nézők?

Színházunkat sok olyan idős ember látogatja, akik ezeken a táncdalokon nőttek fel, és szívesen idézik fel magukban az akkori élményeket. De nemcsak náluk, hanem a fiatalok körében is látunk igényt, hiszen sok fiatal táncol például a retro diszkókban ezekre a számokra, és hozzánk is váltanak jegyet az előadásainkra. Nálunk is zömében fiatalok az énekesek, a táncosok.

Egyik nézőnk ezt írta a 2021. május 16-i előadás után, amelynek végén a közönség felállva tapsolt: „Csodálatos műsor volt! Sajnálhatja, aki otthon maradt! Végre élőben! Gratulálok minden művésznek, köszönjük az élményt!” Mások is hasonlóan élvezték: „Fantasztikus előadás volt, igazi ünnepként éltük meg.” „Nagyon jó kezdés volt az előadás a pandémia után! Igazi öröm és élmény!” A művészeken és a zenekaron kívül a tánckar is hozzájárult a fergeteges hangulathoz.

5. Kik szerepelnek az előadáson és mely eredeti előadó szerepébe bújnak?

Az előadáson a Fedák Sári Színház énekesei, zenekara és tánckara lép fel, többnyire fiatalok. Az eredeti hangulatot idézi a díszlet, a ruhák, a smink, a régi technika is megjelenik hagyományos mikrofonok formájában és emeli a műsor színvonalát a konferálás is. A táncdalfesztiválok emblematikus alakjainak számait szólaltatják meg, többek között Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Poór Péter, Szécsi Pál, Koós János, Harangozó Teri régi slágerei csendülnek fel.

6. Fontos volt, hogy legyen akár külsőben, akár hangtónusban hasonlóság az eredeti fellépők és az őket megszemélyesítő művészek között?

Bár meghagytuk az eredeti feelinget, megpróbáltuk egy kicsit saját képünkre formálni az adott slágereket. Modernizáltuk az eredeti számokat hangszerelésben, stílusban. Látvány szempontjából törekedtünk a retro színpadképre, öltözékre, frizurára. Ha külsőben nem is, hangtónusban előfordulhat hasonlóság az eredeti előadóval.

7. Milyen slágereket láthat/hallhat a közönség?

Bár a konkrét dalok előadásonként változhatnak, a zenei repertoár az 1966-tól 1994-ig tartó időszakot öleli fel, Zalatnay Saroltától Cserháti Zsuzsáig. Eddig elhangzottak többek között Kovács Kati: Nem leszek a játékszered, Most kéne abbahagyni; Zalatnay Sarolta: Hol jár az eszem?; Poór Péter: Piros tulipán, Utánam a vízözön; Szécsi Pál: Csak egy tánc volt; Koós János: Nem vagyok teljesen őrült; Cserháti Zsuzsa: Hamu és gyémánt; azonkívül Hány éjjel vártam, Isten véled, édes Piroskám, Engem nem lehet elfelejteni stb.

8. Van személyes szál is, történet, melyet elmesél a darab, vagy kizárólag a zenéé a főszerep?

A főszerep a zenéé, de a konferanszié sok érdekes dolgot elmesél a régi táncdalfesztiválokról, az azokon fellépő énekesekről, a közönség élményeiről is.