A Váci Tavaszi Fesztivál…

egyik kiemelt eseményének címe és egyben a fesztivál idei mottója is a
Megszólít a lélek című előadás, amely Csuja Imre és Czutor Zoltán közös estje. A két művészt Seres Tamás rendezi, nagy sikerrel már több mint egy esztendeje. Az esemény előtt Csuja Imre, Jászai Maridíjas, kiváló-és érdemes művésszel beszélgettünk.
– Hogyan jött létre a közös est?
Seres Tamás hozott össze bennünket, ő szerkesztette a műsort. A lényege a sok vers, zene,
rengeteg kép, illusztráció, vetítés. Ez egy hiánypótló előadás. Eredeti remekművek hangzanak
el. Olykor groteszk, olykor humoros és drámai. Nem nagyon vannak ilyen előadások
manapság. Ez két művész sajátságos irodalmi és zenei egymásra találása. Részletek
hangzanak el pl. a Jónás könyvéből, de szavalok Ady verseket, az Anyám tyúkját, Zoli pedig
énekel. Az előadás célja közel hozni a kultúrát, a verseket az emberekhez.
– Milyen volt a közös munka és személyiségeik összecsiszolódása?
Több mint egy éve fut az előadás, legalább 8 alkalommal előadtuk már. Ez alatt az idő alatt
nagyon jó baráti kapcsolat jött létre köztünk, egymásra találtunk. Az ő hangvétele hasonló az
enyémhez. Mindkettőnkre a férfias líra a jellemző. Személyesen szólítjuk meg a közönséget.
Mindenki azt érzi, hogy csak neki mondjuk, neki adjuk elő, hiába ül ott a közönségben 70
ember. Mindenki a magáénak érzi. Az illusztrációk nagyon érdekesek. Fotók, asszociatív
társművészeti képek a szerzőkről, kávéházi enteriőr.
– Sok Ady Endre költemény hangzik el az esten. Önhöz közel áll Ady művészete. Miért éppen ő?
– Nagyon sok Ady verset mondok. Szeretem, ezért így állt össze ez az előadás is. Egyetlen
verset nem tudnék kiemelni. Elég jó költő még 100 év után is, nagyon sokféle témát feszeget
az emberi érvényességű gondolatokról; szerelemről, barátságról, ő a stabil költő számomra.
Aktuális. Áthallások vannak, a mában is aktuális. Nagyon közel állnak hozzám az istenes
versek, Léda versek, Csinszka versek, a filozofikusabb versek, Az ős Kaján. A feltámadás
szomorúsága megérint.
– Adyn túl Különleges kötődése van úgy általában, a versekhez. Ez honnan ered?
– A versek különleges helyen vannak a szívemben. A nagyanyám hobbija volt a versmondás,
olvasás. 4-5 éves koromtól tanított nekem verseket. Mindenfélét. Először hallás alapján
tanultam, utána gyorsan megtanultam olvasni. Amikor otthon kifogytak a felnőttek a
témából, már nem volt miről beszélgetni, odafordultak hozzám és azt mondták: Imi, mondj
egy verset! Erre én elkezdtem szavalni. Ezáltal rögtön a közönséget is megtapasztalhattam, és
a katarzis élményt is. Ez meghatározó volt. Egy estem is van, ami ezt a címet kapta, ezzel
folyamatosan hívnak mindenfelé, legközelebb a Költészet napján adom elő. Nagy igény van
ma vershallgatásra és a versmondásra is.
– A covid sok művész terveit módosította meg alapjaiban az elmúlt időszakban. Önnek hogyan
telt ez az elmúlt másfél év?
– A klasszikus fellépések elmaradtak ugyan, de szerencsés vagyok. Volt munkám ebben az
időszakban is. Az Örkény Színházban valaki kitalálta, hogy mondjunk verseket az embereknek.
Ez a Vers csak neked címet kapta. A nézők regisztrálhattak, mi felhívtuk őket, heti négy-öt
embert és megkérdeztük, ki a kedvenc költőjük. Majd elmondtuk nekik a kedvenc verseiket.
De olvastunk meséket is, gyerekeknek. A kötelező verses olvasmányokat is megpróbáltuk
közel hozni hozzájuk. Ezen túl szabadidőmben sokat kertészkedtem és a Balatonon pihentem.
A feleségemmel mindketten vidékiek vagyunk, nagyon szeretünk a földdel, kerttel
foglalkozni. Ez az időszak erre lehetőséget teremtett.
– Különleges helyet kapnak az életben a karitatív fellépések, ezek miért fontosak?
Minden évben hajléktalan költők verseit olvasom fel a díjkiosztójukon. Felléptem jó párszor a
máltai otthonokban. Ahova hívnak, oda elmegyek mindig, ha tudok. Legközelebb Lábodra
megyek, az ottani általános iskolába, ahol az olvasás hónapja kapcsán felolvasok majd.
Hogy ez miért fontos? Mért fontos levegőt venni? Azért hogy éljünk. Ezért fontos ez is.