Magánzónak tartja magát, de ezt inkább hibának tekinti, nem pedig erénynek. Fogorvosnak készült,
de a zenei karrier és az egyetem is egész embert követelt magának. Választania kellett, döntését nem
bánja, Bereményi Gézával dolgozik közösen és most leginkább az idén 18 éves Halott Pénzre fókuszál.
Járai Márkkal beszélgettünk.

– Győrből származol. Mit adott az a közeg, ahonnan indultál?
Azt gondolom, hogy a győri kulturális és a zenei élet, illetve a klubélet jelentős hatással volt rám a
kezdetekben. Eleinte nyilvánvalóan édesapám vitt koncertekre, inkább komolyabb hangvételű blues
és jazz performanszokra, de a kamaszkorral a bulizás időszaka is eljött, amikor már én magamtól
jártam koncertekre. Megvoltak a törzshelyeim, érettségi után és az egyetemi éveim előtt az egyik
ilyen helyen pultosként is dolgoztam, ahol nagyjából mindennapos volt a zenei inspiráció.
– Fogorvosnak készültél. Miért pont a fogászat? Mellette folyamatosan ott volt a zene szeretete?
Édesapám fogorvos, és mivel gyerekkorom óta a természettudományokat preferáltam, egyértelmű
volt, hogy az üresen álló fogorvosi szék a rendelőben rám vár. Az egyetemi felvételi nem sikerült első
körben, csak harmadikra, addig úgy érzem nem igazán álltam készen elmenni otthonról és eddig
húztam azt időt, hogy a győri közegemet és a szeretett pultos állást hátrahagyjam és új városba
költözzek, Pécsre, ahol édesapám is tanult. Gitárt persze vittem magammal, az albérletben
éjszakákba menően gyakoroltam és tanulgattam a dalokat.
– Nagy döntés volt a választás vagy nem tettél le arról, hogy egyszer még az orvosi pályán is
kipróbálod magad?
A választás azt kell, hogy mondjam egészséges és jó döntés volt akkor. Abban az időben nagyon
kiütközött az, hogy a zenei karrier építése és az orvosi egyetemen való helytállás egy időben embert
próbáló feladat. Azt hittem menni fog, de negyedév végén már a testem is jelzett és
pánikrohamokkal küzdöttem. Nehéz időszak volt az életemben, és úgy döntöttem, hogy szeretnék 2
passzív félévnyi pihenőt adni magamnak, amikor csak zenélni szeretnék.
– Hogyan kezdtél zenélni, minek, vagy kinek a hatására?
Az első gitárom egy elektromos gitár volt, akkoriban nagyrészt rockzenét hallgattam, Led Zeppelint,
Deep Purple-t, Jimi Hendrixet, ACDC-t – én is szólógitáros akartam lenni. Aztán idővel kezembe került
a Nirvana MTV Unplugged lemeze, és beleszerettem a hangzásba, aminek következményeként egyik
pillanatról a másikra átváltottam akusztikus gitárra. Mindig tudtam, hogy van valamennyi hallásom és
nem énekelek hamisan, de sosem gondoltam volna hogy a gitárjáték alatti halk dünnyögésből egyszer
majd szólóénekesi karrier lesz.
– Hogyan kerültél a Halott Pénzbe? Ismerted az együttest, amikor Dávid rád talált?
A pécsi "egyszálgitáros" karrierem 2010 második felében kezdődött el, innentől kezdve rendszeresen
léptem fel a belváros bárjaiban, ezáltal egyre több embert ismerhettem meg ill. egyre több ember
ismert meg, és idővel azt vettem észre, hogy egy baromira lüktető és inspiratív zenei szcéna része
vagyok. Dávid egyetem után Budapesten élt és dolgozott, azt hiszem 2012-ben költözött vissza
Pécsre, ahol ő már egy ismert karakter volt, de én speciel nem ismertem, csak annyit tudtam róla
hallomásból, hogy van egy magas vörös hajú srác, akinek olyan fura neve van, hogy Halott Pénz.
Ekkoriban ez az ő szóló projektje volt, de a Pécsre kerülésével egyidejűleg terveiben szerepelt, hogy
maga mellé vegyen embereket és zenekart alapítson. Mivel már hallott rólam, egyszer csak eljött egy
koncertemre, ahol állítása szerint azzal győztem meg, hogy a Nirvana Where Did You Sleep Last Night
c. számát úgy énekeltem el ahogy kell. A koncert után félrehívott, fröccsöztünk, aztán nagyjából így
dőlt el az életem: egy Nirvana számmal.

– Mit jelent számodra Cseh Tamás és az ő emléke?
Az akusztikus gitár és az egyszemélyes előadás már kezdetek óta a kedvencem volt. Régebben mindig
hallottam otthon Cseh Tamás dalokat, de csak annyit fogtam fel belőlük, hogy van valami fickó, aki
olyanokról énekel, amit egyszerűen nem tudok hova helyezni. Történetek, amiket én nem értek és túl
misztikusak ahhoz, hogy én annyi idősen felfogjam. Volt valami romantizált köd Bereményi Géza
szövegei körül, ami igazából nagyon vonzott és éreztem, hogy ezzel nekem foglalkoznom kell és rá
kell jöjjek ki az az Antoine meg a Desiré.
Tamás ezeket a történeteket úgy adta át, hogy elhittem még azt is, ami most már tudom, hogy nem is
volt igaz. Azt hiszem a legtöbb, amit tanultam tőle, az az, hogy képes vagyok viszonylag könnyen
belehelyezni magam más szövegeibe, és a sajátomként átadni. Ehhez kell valamennyi színészkedés,
és ez hasznos tud lenni egy-egy feldolgozásnál is.
– Különleges belső, lelki utazás volt egy Cseh Tamás estre felkészülni, hangolódni? Miért meghatározó
a számodra, amiért éppen őt választottad? Mikor, hol találkoztál Cseh Tamás művészetével?
Hosszú idő után, 3 évvel ezelőtt készültem egy Cseh Tamás-estre amit Juhász Anna Irodalmi
Szalonjában tartottunk meg, erre rengeteget készültem, nagyon stresszes időszak volt, saját
magammal szemben is nagyok voltak az elvárások illetve tudtam, hogy egy értő közönséggel fogok
találkozni, aki magasan szeretné látni azt a bizonyos lécet. Hónapokon keresztül gyakoroltam,
eljártam külön beszédtechnika tanárhoz is, hogy a prózai átvezetéseket gyakoroljam és próbáljak
valamit kezdeni a hadarásommal. Az est napján, reggel Anna felhívott egy meglepetéssel, hogy
képzeljem, elhívta a Gézát, és hogy jönne. Hát akkor egy kicsit berezeltem. Végül úgy alakult a dolog,
hogy azóta együtt dolgozunk dalokon.
– Bereményi Gézával a közös munkán túl, a pót-apa/fiú kapcsolódás működik? Mentorként tekintettél
rá?
Nagyon jóban vagyunk azóta is, nyilvánvalóan rengeteget tanulok tőle, kezdem kiismerni az
észjárását, és borzasztóan örülök és értékelem azt, hogy én ülhetek vele ott a konyhában egy gitárral,
és dúdolhatok dallamokat, amire ő szöveget ír. Tavaly Bereményi kalapja címmel készült egy
portréfilm róla, ami hamarosan debütál, ebben a dokumentumfilmben én is szerepet kaptam, sőt a
főcímzene is közös szerzemény, amire nagyon büszke vagyok.
– Cikkeket olvasgatva az a kép alakult ki bennem, hogy inkább introvertált típusú ember vagy. Ha ez
így van – nem nehéz ezt feloldani a színpadon, hiszen ott mezítelen a lélek?
Szeretem magam belehelyezni a szövegekbe, egy Cseh Tamás esten pl. én pont, hogy bezárok, és a
szemeim előtt vizualizálom a sorokat, ami jót tesz a hiteles előadásnak. Természetesen ez nem
mindig megy, és nem lehet elbújni a közönség elől, egy Halott Pénz koncerten nagyobb dinamikával
kell a színpadon állni, de amíg az ember hitelesen képes ezt tenni, addig -rá kellett jöjjek- nincs
vesztenivalója az embernek. A közönséget pedig nem lehet átverni.
– Mi áll közelebb hozzád, az önálló estek vagy egy zenekari koncert? Lehet választani egyáltalán vagy
mindkettő másképp érdekes játék? Csapatjátékos vagy magányos művész karakter vagy a lelked
mélyén?

Magánzónak mondanám magam, de ezt valamiért inkább hibámnak fogom fel. Rendszeresen vannak
szóló koncertjeim, ezek valahogy mindig visszarántanak az introvertáltság felé. Viszont ez is a
karakterem része, ami a Halott Pénzben betöltött szerepemet is erősíti. Egy zenekar viszont
csapatjáték nélkül nem működik, ehhez pedig minden megvan nálunk. Azt gondolom, hogy kevésszer
találkozik össze 7 ennyire fókuszált zenész, amit mindenki becsben tart.Persze foglalkozom a szóló
karrierrel is hosszabb távon szeretnék többet foglalkozni a szólókkal, de nem lőttem be határidőt
ezzel kapcsolatban. A zenekar mellett egyelőre csak a Járai-Bereményi projektre koncentrálok,
amiből lassacskán születik is valami kézzelfogható anyag.
– Hogyan telik ez az év, milyen fontos koncertek, események lesznek?
Ez az év leginkább a Halott Pénz történet felnőtté válásának jubileumára, vagyis a 18. születésnapjára
fókuszál. Ott leszünk a legnagyobb fesztiválokon, de amit kiemelnék, az a Strand fesztivál, ahol
augusztus 20-án Halott Pénz fesztivál címen egy kicsit rólunk fog szólni a nap. Ezen a napon mi
alakítottuk a line upot, azaz számunkra kedves előadók és baráti zenekarok fognak fellépni a
fesztiválon, emellett egy extrább koncerttel készülünk majd az ottani közönségnek.